Költeszet világnapján

Összes megtekintés: 87 

Költeszet vilagnapján

Dicső költők, elhamvadt poruk sírba szállt,
Lelkük fénylő dallama újra felkiállt!
Hol vagytok óh, ti írók, ti művészek?
Tollatok megette tán rég az enyészet?

Hangotok issza, virit a tavaszi virág,
Szomjúzza szavatok újfent most a világ.
Dicstelen időkben szükség van a szóra,
Lelketek dallama így vezethet jóra.

Van még ki tisztán a világot látja,
Van még, ki szívét a világ baja bántja,
Van, ki most tintát önt pennába,
Van, ki szavakat köt egymásnak sorjába.

Emelt fővel csillogjon most szemetek,
Vezessen papiron végre tollat kezetek,
Az irás, a nóta legyen most írónak kenyere,
Verseljen ma estig a költőknek serege!

“Költeszet világnapján” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Bizony vannak még, akik bízunk a jóban, szeretetben, a szebb jövőben, és mindezekért tollat is ragadunk, mint ahogyan Te is kedves költőtárs, szeretettel, Zsuzsa! :]

  2. Kedves Csaba! Csodálatos vers költészet világnapjára.
    A harmadik vsz-át külön dícsérem, többször elolvastam, egyetértve
    gondolatiságával.
    Üdvözlettel.
    Mária(f)

  3. [b][i][center]
    Van még ki tisztán a világot látja,
    Van még, ki szívét a világ baja bántja,
    Van, ki most tintát önt pennába,
    Van, ki szavakat köt egymásnak sorjába.

    VAN.Köszönöm gondolataidat.Rzsike[/center][/i][/b]

  4. Kedves Csaba, nagyon örülök, hogy ilyen sokan szeretünk "szavakat kötni egymásnak sorjába."
    Sok szép verstani elemet használtál versedben, tetszik pl. a 3. versszakban biztatásod régi költőink felé… "Van még…" aki szereti a verseket és írja őket.

    Szeretettel:
    Pilla

Szólj hozzá!