Éji kaland !
Alszik a táj, néma csendben,
Még a zöld lomb se rezzen.
Régi fák, terebélyes lombok,
Hold bevilágít imitt, amott….
Megvilágította azt a padot,
Hol kedvesem ölemben sóhajtozott.
Felháborodva néztem az égre,
Ha lenne egy kis megértése,
Minket a fénytől megkímélve !
A vén Hold erre nagyot morgott,
Sötét felhőkkel betakaródzott.
Köszönetet mondtunk ketten,
Én és a megriadt, édes szerelmem.
Nem vettük észre az idő múlását,
Láttuk, már hamarosan pirkadott.
Fényes harmat csillogott a gazon,
Az volt a legszebb éji kalandom !
Ágoston TIbor
Kedves Babu !
Néha jó álmodozni.
Köszönöm,hogy olvastad
Szeretettel Tibor
Kedves Tibi!
Szép emléksoraidat szeretettel olvastam!
Olyan jó álmodozó téma!(l)
Gratulálok szeretettel….Babu(f)
Kedves Rita !
Minden megy az emlék marad.Köszönöm,hogy olvastad
Szeretettel TIbor
"Fényes harmat csillogott a gazon,
Az volt a legszebb éji kalandom !"
A szép emlékeink éltetnek bennünket.
Szeretettel: Rita:]