A REMÉNY ÚTJÁN

A REMÉNY ÚTJÁN

Prizmába tört hajnalok
fénye dereng szelíden
Félbe szakadt dallamok
röpködnek langyos szélben
A lelkem újra szárnyaló,
szivárványt rajzol az égre
Én, az örök álmodó,
megtértem egészen.

Hiszek, mert hinni akarok,
persze, nem a mennyben
Soha nem kísértek angyalok,
és nem éltem fenséges kegyben
Hitem, a jóságból fakadó,
mit vezérel igaz emberség
Lelkem\’ egy hófehér takaró
nem gyengíti testi restség.

Érzem, lassan eloldalog,
ez a borzalmas rémség
Eltűnnek reszkető nappalok,
s átölel víz-tiszta kékség
Benne, az éltető napsugár
fényében, ezernyi vággyal
Élni szeretnék végre már!
Játszani a boldogsággal!

Eger,2020. április 03. F.R.Vadvirág

“A REMÉNY ÚTJÁN” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Kedves Olvasóim: Rita, Lajos, szinci, Margit, és Bogicu!
    Köszönöm az olvasást, és a megértő véleményeiteket.
    Jól esik minden visszajelzés. Minden jót. Rózsa

  2. Kedves Rózsa, hittel írt gyönyörű reményversed, örömmel, jó érzéssel olvastam!
    Hisszük és reméljük!
    ,,Érzem, lassan eloldalog,
    ez a borzalmas rémség
    Eltűnnek reszkető nappalok,
    s átölel víz-tiszta kékség
    Szívből szeretettel, elismeréssel gratulálok költeményedhez! (l)(f)
    Margit

  3. Kedves Rózsa!

    Valamennyien ezen az úton haladunk!
    Nagyon szépen fogalmaztad meg érzéseinket, vágyainkat.

    Gratulálok!(l)

    Lajos

  4. "Érzem, lassan eloldalog,
    ez a borzalmas rémség
    Eltűnnek reszkető nappalok,
    s átölel víz-tiszta kékség
    Benne, az éltető napsugár
    fényében, ezernyi vággyal
    Élni szeretnék végre már!
    Játszani a boldogsággal!"

    Így lesz ez hamarosan drága Rózsa!
    Szép versedhez gratulálok. Ölelő szeretettel: Icu(f)

Szólj hozzá!