Kegyetlen kudarc
Elég volt, mára ennek a kegyetlen kudarcnak vége,
Te csakis egy örök álomkép lehetsz végtére.
Egy sötét titok, ami közel senkit nem enged,
Meg is értem amiért mindenki más ignorált téged.
Csak én voltam az a reményvesztett, aki észrevett,
S a tévelygő reménnyel szárnyra kelt.
Egy azért a láthatatlan célért, ami ott se volt,
Hitt neked a szívem, mikor már az eszem régen kiporolt.
Forgács Enikő Rita 2020. április 8.
"Csak én voltam az a reményvesztett, aki észrevett,"
Szeretettel: Rita(f)
Kedves Kitti!
Köszönöm, a hozzászólásodat. 🙂 Örülök, hogy lelkesen, nagy odafigyeléssel olvasod a verseimet. Örülök, hogy ilyen büszke és barátságos olvasóim is vannak.
Legyen szép napod! (f)
Üdvözlettel: Enikő
Kedves Rózsa!
Köszönöm a jó tanácsaidat, mindig átolvasom a verseimet és mindig igyekszem a lehető legtöbbet kihozni magamból. Persze még nem vagyok abban a tapasztalt versíró korban, amiben te is vagy. De azért odafigyelek.
14 éves korom óta írok verseket. Az elején rövidebb 1-2 versszakos verseket írtam csak de, mára már több versszakos verseket is könnyedén megírok. Régen nem olvastam át a verseimet, csak azt írtam ami jött belőlem. Ellenben mára átolvasom és már bármit leírok, amiről azt gondolom, hogy számomra és mások számára is érdekes.
Sokat változtam én is és az írói tevékenységem is. Szeretnék verseskötetet pár évvel később kiadni, mert erre jelenleg még nincs félretett pénzem. De ha meglesz a mesterszakos diplomám és elhelyezkedek a munkaerő piacon akkor lesz rá pénzem. Mindenképp önerőből akarom kiadni a kötetem. Bár a verseim már megvannak hozzá.
Szándékosan nem töltöm fel az olalra az összes versemet, mert akkor elvész az újdonság varázsa.. 🙂 Olvastam a verseid közül párat. Szépek!
Minden jót!
Üdvözlettel: Enikő
Nekem tetszik a vers. A szokatlan kifejezéseivel együtt. Különösen a vége nagyon jó, amikor az ész kiporolja magából a másik tudatát. Pora se maradjon alapon. De hát a szívből nem lehet kiporolni semmit, amíg érez, addig fájdalmat is okoz…
Furcsa szavakat, kifejezéseket használsz, s önmagad állítását is keresztbe húzod a következő szóval:
Ez az ignorált szó nagyon kirívó kifejezés ( esetleg:mellőzött, elkerült…stb. ) téged.
Csak én voltam az reményvesztett, aki [b]észre vett,[/b] – vessző után a sor eleje is kisbetűvel írandó!
[b]s[/b] a tévelygő reménnyel szárnyra kelt???
…mikor már az eszem régen "kiporolt???"
A kiporolt szó teljesen nem ide való, helyette talán: lapátra tett, és az még rímel is a szárnyra kelt-tel.
Jobban oda kell figyelned, többször átolvasni, értelmezni, hogy élvezhetőbb vers kerüljön ki tollad alól.
Mindezt jóindulatból, jobbítási céllal írtam. Remélem, nem neheztelsz meg érte? Ölellek. Rózsa