Rád gondoltam…

Rád gondoltam…

Rád gondoltam…
Szeretettel Lovas Zsuzsanna, Luxnak
Hiányoztál harsány kacajoddal,
nyüzsgő aktivitásoddal,
verset mondtál, vagy énekeltél,
oly sokat szerepeltél.
Szinte mindenkivel beszélgettél,
Battonyáról ez is emlék.
Aztán gondolatokat cseréltünk,
általad hallgattam a versek olvasását,
lényed alkotói próbálkozását,
érdekes, izgalmas és sok voltál nekem,
pince színház, fesztivál szervezések.
Ragyogásodban mást üzent a lelked?
Kérdeztem volna, hogy telnek napjaid,
ragyogó felszíned alatt mi rejlik?
Te életed, boldogságod, vívódásod,
hagytam sorsod vonatát, hadd robogjon.
Rád gondoltam hónapok távlatából, most olvasom
Lovas Zsuzsanna Lux: Versek böjt idején című alkotásod.
Ahogy fogynak soraid, érzem, vonzanak,
ragaszkodom hozzájuk,
mintha hozzám tartoznának.
Megpihent a világ benned, elcsendesedett,
fohászaid alázattal nem fényesek, nem ékesek,
bentről, mélyből felszakadnak félelemeid,
torokszorító sírásaid, könyörgéseid.
Minden történeted, s annak gondolatai,
lelked lelkeknek üzenő szép szavai.
Hálás vagyok, hogy hozzád tévedtem,
megtaláltam benned, akit lényedben kerestem.