ahogy
ahogy megszárad a falon
az elmaszatolt légypiszok
annyira keményedik fel a
zsebkendőd hát légy piszok
ahogy szárad a madzagon
a ronggyá mosott fehérneműd
annyira fakaszt a tej mosolyt
miként forr a fehér nedűd
ahogy farok csóvál hímneműt
hogyha hullámzik tenger fenék
annyira fodrozódik lágyan
égre meredőn a tengerfenék
ahogy a sötét elmeháborodás
kergeti a józan részegeskedést
annyira vágyja a delírium
szenteskedőn a részeg esketést
ahogy a sebész metszi vágja
húsba mar a penetráns kanális
annyira egyértelműen banális
ha villád már van kell kanál is
ahogy felsikolt a deviancia bája
rájön mégsem olyan degenerált
annyira semmiképp mint
amit a legyek ura hite generált
ahogy hasba rúgja gyermeke
a vele sötétben vajúdó éjszakát
annyira fáj neki ha nem éli át
a hajnali pírral érkező kéj szagát
ahogy szopja ujját a matróna
és hiszi ő koronában királynő
annyira lepukkant szilikon
belé sokan lógnak ettől király nő
ahogy fogkrémet ken az orál-b
a feketéllőn szuvas fogágyban
annyira gyönyörű a reszketés
de vajon mit fog meg az ágyban
ahogy fenéken billenti a hold
a szomorkodó fényű napvilágot
annyira gyötri a bűntudat
ha felégeti a nap az egész világot