Egyszer

“Egyszer” bejegyzéshez 7 hozzászólás

1. Kedves László!
   Ha nem tévedek az este olvastam két versedet az Art'húr Irodalmi Kávéház oldalán.talán többször is elolvastam!
   Azok a verseid jóval felülmúlják ezt a versedet!
   Megdöbbenten olvastam,hogy milyen óriási különbség van a
   verseid között .Míg az Arthúron csodálatos sorokat olvastam ,itt csak meglegyintetted magad!
   Szeretettel olvasom verseidet bárhol vannak.
   Olyan született tehetséget látok Benned !
   Gratulálok …..Babu(f)

   U.I.-Olvasva válaszodat egy olvasóhoz megjegyeztem magamban ha meg akarsz maradni a posztumusz költők sorában ,mi sem vagyunk akárkik ,feltehettél volna egy jobb verset!
   Ez csak egyéni vélemény.
   Szeretettel….Babu

2. Mindenkinek köszönöm, akik hozzászóltak, vagy akár "csak" eiolvasták. Negyven éve írok. Van hétezer versem…Nyilván nem mindegyik lesz közkedvelt…Adyt sem értette meg a maga kora, Attilát hagyták volna éhenhalni, ha Ő nem választja előbb a kínhalált…Jézus pedig azt mondta:" Saját hazájában senki sem lehet próféta" Én a magam részéről, azt gondolom, hogy posztomusz leszek…De addig még szeretnék írni….Hozzátok! Mert, aki megment egy életet, a világot menti meg! V.L

3. "Beleőrülni egyszer az éjbe,
   ha a szívnek semmi szenvedélye!"-Szavaidban ott a meg nem értés, az elismerés hiánya, valaki hiánya… a verset régebben írhattad, lehet, hogy tévedek, de József Attila versei inspirált amikor a sorokat írtad.
   Örülök, hogy olvashattam írásodat: MariaHS

4. Tény, hogy fura egy vers, többször kell elolvasni, h. jobban értse az ember. De ezért én nem neheztelek Rád, hiszen pl. Ady nem egy versét én sem értettem első olvasatra… Tibor B)

5. Kedves Laci!
   Nekem is furcsa a versed szerkezete, mint méhecske szállsz virágról-virágra, majd eltévedsz és egy mérges szömörce lesz a következő állomás. Hullámzó, "olyan, magam se tudom, hogy legyen? Mit szeretnék inkább?" hangulatot árasztanak a soraid, nem eléggé összeszedett minden gondolat.
   Külön-külön érthetőek, de együtt kicsit kuszák.
   Ettől függetlenül kicseng belőle a lényeg: halál-várásod csak felületes, a mai súlyos viszonyoktól indíttatott.
   Inkább élnél, és alkotnál, de úgy hogy elismerjenek, és rangra emeljenek. Én, itt a rang alatt a költői tehetséged elismerésére gondolok. Szerintem, sokan tudjuk, (persze, mi csak a kis "plebejusok vagyunk," hogy remek verseket tudsz írni.
   Lacikám, remélem, nem neheztelsz meg rám ezért a kijelentésemért, de őszinte, és bántó él nélküli: Nem a legjobb verseid közül való ez a mostani, bár így is figyelemre méltó.
   Nyitott szívvel, és megértéssel olvastalak. Rózsa

6. "Feltámasztani, s nem eltemetni!
   Sosem gyűlölni, csak is szeretni!"

   Szép gondolatok.

   Szeretettel: Rita:]

7. Itt-ott döccen a vers ritmusa Kedves Laci és az értelmezése is pont így, de alapjában lejön a mondanivaló, csak hát kissé fura. Mert a halál sok formáját felsorolod, aztán jön a kijelentés, hogy

   …" Belehalni, …hisz nem lehet bírni!
   És verset, verset, még verset írni!
   Feltámasztani, s nem eltemetni!
   Sosem gyűlölni, csak is szeretni!"…

   Végső soron a lényeg, hogy a harangok szóljanak és csak érted. Hogy, a rang hogy kerül ide, az nem egészen világos.