ÁLMOK – Járvány idején

ÁLMOK – Járvány idején

Elnémult utcák, üres, kihalt terek
Vackukba húzódó, fázós emberek
A madarak is fennhangon dalolnak
A kinyíló virágok illattá bomolnak
Szép tavasz van, erdőben, kertekben
Zöldellő fák, szerelem a szívekben,
csak párjára nem lel, ki örülne néki
Mind elbújt, titokban az életét félti.

Gyilkos vírus tombol szerte kis hazámban,
de sajnos nem csak itt, az egész világban
Terjed, mint a tűzvész, hamu marad nyomán
Vannak, akik megszegik a törvényt ostobán
Pedig ez, nem játék, vad szélvésszel felér
Sok köztük az áldozat, kitet a járvány elér
Hiába hunyom le esdeklőn két szememet
A rémálom csak pereg, lefékezni sem lehet.

Hallgat most a város, csendes sok kis berek
Csak a szívünk motorja dübög szerfelett
Szomorú az ablakból e halotti, kies tájék
A tél régen elmúlt, de hideg szele fáj még
Itt hagyta a fagyot, a jeges, rút rémséget
A mélyen lehangoló, magányos estéket
De, reményünk felfénylik, fel a magas égre
Csak arról álmodunk, mikor lesz már vége?

Eger,2020. április 11. F.R.Vadvirág

“ÁLMOK – Járvány idején” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Rózsa! Aggodalmas versed jogos,de aki megtapasztalta a szerettei elmúlását többször is,oly mindegy, miben halunk meg,és nem vagyok pesszimista!

  2. Kedves Rózsa!

    Milyen erős a kontraszt a tavasz, a megújuló természet, és a bezártságunk között. Ez is azt jelzi, az emberiségnek változtatnia kell az életvitelén, mert ez a világ nélkülünk is él, tovább él. Most kaptunk egy esélyt, ha nem használjuk ki, vagy a bolygó öl meg minket, vagy mi a bolygót!

    Gratulálok kitűnő versedhez!(f)

    Lajos

  3. Icukám, köszönöm a visszajelzésed. Megértem, aggodalmad, bár tenni semmit nem tudunk ellene, csak várjuk a végét, azt hogy épségben megússzuk. A legveszélyezettebbek az eü-i dolgozók, de az előírások betartásával ők is védve vannak – teljesen, meg sehol, senkit nem lehet megvédeni…ezt tudjuk, csak igyekszünk.
    Szeretettel Ölellek. Rózsa

  4. Drága Rózsa!

    "De, reményünk felfénylik, fel a magas égre
    Csak arról álmodunk, mikor lesz már vége?"

    Valóban egy rémálomban élünk jelenleg, és mivel a lányom egészségügyben dolgozik, rettentő nagy a félelem bennem is.
    Bizony, ez most nem játék, csak sokan nem veszik még mindig tudomásul.
    Nagyon szép a versed, szeretettel gratulálok.

    Öleléssel: Icu(f)

Szólj hozzá!