Mennem kell
Most mennem kell,
tudom vár egy másik táj.
Búcsúzom tőled kis hazám.
Búcsúzom a Tarna kis folyótól.
Búcsúzok a hosszú, széles gátaktól.
Búcsúzok az iskolámtól, s a templomtól.
Búcsúzok régi kis szelíd odúmtól.
Búcsúzok az úttól, mely idáig vezetett.
Búcsúzok a földtől, mely nemzetett.
Búcsúzok a réttől, mely dallal altatott.
Búcsúzok az erdőtől, mely ágakkal riasztott.
Búcsúzok minden élőtől, s holttól,
kit eddig szerettem.
Ó Istenem köszönöm,
hogy lehettem.
(2011)
Kedves Rita! (f)
Köszönöm. Igen ez tényleg egy "élettől elbúcsúzó " vers, mert a gimnáziumban sírfeliratot kellett írni irodalom házi kapcsán.
De passzolt is az akkori hangulatomhoz a téma.. úgyhogy nem lőttél mellé. 🙂 De szerencsére már ezen túl vagyok.
Még egyszer köszönöm. Legyen szép napod!
Üdvözlettel: Enikő
Kedves Rózsa!
Köszönöm. 😀 Eszem ágában sincs kimenni külföldre. Ez a vers még a gimnáziumi éveim alatt született, egy irodalom házi feladat kapcsán. 🙂 De kedves tőled, hogy aggódsz, de nincs miért már régi vers. (f);)
Üdvözlettel: Enikő
Kicsit korai szomorú búcsúzód – remélem, nem messzire mégy?
Szükség van itt most Rád, és szükség lenne a sok-sok külföldön élő fiatalra is! Bajban ismerszik meg a barát, és a hazafi is- no nem az a mellveregetős, hanem aki tesz is hazájáért. Szereted ezt az országot, szeretsz itt élni, hát akkor ne menj!!! (Bár, látom, nem mostani keletű versed, de az intelmem, akkor is ez.) Ölellek. Rózsa
"Búcsúzok minden élőtől, s holttól,
kit eddig szerettem.
Ó Istenem köszönöm,
hogy lehettem."
Nagyon szép, mondhatni fájdalmasan szép.
Szeretettel: Rita(f)