Hajnali kéj

Hajnali kéj

Apró csókok záporától hangos a reggel.
A doktor úr ma csak egy embernek rendel.
Suttogás, nyöszörgés hallik át a falakon,
Párnába üvöltöm összegyűlt haragom.
Utálom hallani másnak burjánzó szerelmét.
Istenem, nekem miért nem adsz szerencsét?
Elcsavarta fejét az a végtelen hatalom,
Mi nem hagyja a szabad perceit parlagon.
A fontossági sorrend is megváltozott,
Gyakorta a gyomortartalmam kikívánkozott.
De ez ilyen, a vonzalom elvakít,
Észre se vesszük, hogy másokat eltaszít.
Boldogság, szerelem, hajnali kéj,
Az én lelkemen viszont terjed a fekély.

Szólj hozzá!