Vallomás
Egy apró kavics vagyok,
mely világot látni vágy.
A folyót kérleltem,
vigyen magával,
had legyek csendes útitárs.
Fodrozó hullámain,
siessen velem a nagy vizekhez.
Lássam, hogy a tenger
gyöngéden magához öleli a napot.
Az ég és a föld összeér,
millió galaxis a világegyetemben,
az Univerzum megnyílik előttem,
csillagködben táncolok.
Egy láthatatlan fonál, csuklómon megmoccan,
visszahúz a földre, hogy Veled
lélekrezdüljek örökre.
Kovács Gitta
2020.04.23.
Köszönöm szépen kedves Rózsa. Az unokatestvérem egyik festményéhez írtam, ezt a bevillanást. (f)
Nekem nagyon tetszik, a téma és a stílusod is.
Szépen megírtad a Földünkhöz való vonzódásos, meghatott. Ölellek. Rózsa