Álmaimban

Megosztás Nyomtatás 301 megtekintés 20 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:
Álmaimban

Megcsalnak engem a suttogó hangok,
nem csapnak fel a lángok, mi rég volt.
Kifulladva a semmit ölelem helyetted.
Az alkonyból idelopózik a sötét árny,
éji óráimra rávetül a nyughatatlanság.
Üveghegyen járok, nem merek lépni,
mert véresek maradnának a nyomaim.
Nem költött pokol ez, a mindennapok
örömtelenül virágzó jázminága felett,
álmaimban én újra megteremtettelek.

“Álmaimban” bejegyzéshez 20 hozzászólás

  2. Drága Ica! Egy régebbi versikémben arról írok, ne higgy
    mindig a kööltőnek. Ha szomorú a verse, nem biztos hogy bánata van, ha boldogságról ír, lehet akkor a legszomorúbb. Bár(l)
    igazam lenne, szomorú verseid mögött ne nagy fájdalom legyen.
    Szomorú, szép versednél szeretettel időztem.
    M.

  3. Drága [b]Kitti, Évi, Lajos, Margit.[/b]
    Köszönöm a kedves sorokat, gratulációkat.
    Az álmok már csak ilyenek.B)
    Szeretettel
    Ica

  4. Kedves Ica!
    Álmainkban bármit megtehetünk…
    A képzelet mindenre képes!
    Szépséges soraidhoz szetetettel gratulálok! (l)(f)
    Margit

  5. Kedves Ica!

    Szomorúan szép a versed!

    Álmainkban minden múlt itt marad velünk, feldolgozva, feldolgozatlanul, és újra teremtve…

    Gratulálok!(f)

    Lajos

  6. Aranyos Icu! Minden sorát átéltem Veled. Csodás asszociációval éltél. "Üveghegyen járok, nem merek lépni,
    mert véresek maradnának a nyomaim." Szép szavakkal kötözöm be sebed, segítsen a jó Isten adjon megnyugvást! Éva(l)(f)

  8. Szeretettel olvastam a versed, ami szomorú, sejtelmes, és hát beletörődő nyugalmat áraszt.(f)

  11. Fájdalmas, szomorú, szép sorok kedves Ica.
    Szeretettel gratulálok: Klári(f)

  13. Drága Babu.
    Amikor írom a verseimet nem érzek fájdalmat , nem hordozom magamban a sérelmeimet. Régen együtt élek vele, szinte már jó barátok vagyunk. Ha zaklatna szerintem nem is tudnék írni.
    Szeretettel
    Ics(f)

  15. Drága Ica!:]
    Szinte minden versedben a nagy fájdalommal harcolsz!
    Biztos vagyok benne ,hogy nem ok nélkül van-valami borzalom történhetett s ettől a rossz gondolattól/érzéstől nem tudsz szabadulni.Nem adhatok tanácsot senkinek mert az érzés Benned van.Szeretném ha elengedned a bánatod kezét és egy kicsit felszuszognál.Valami okból Te viszed előre az életet, azokét is akik mar nincsenek Veled!:]
    Valami ott bent súgja Neked ezt a nagy fájdalmat,már összenőttél vele.Egyszer elolvasom a novelláidat is ,csak mindig futó lépésben vagyok.
    Nagyon szép soraidat sok szeretettel olvastam.
    Gratulálok szeretettel….Babu(l)

  17. Kedves Rózsa!

    "Nem költött pokol ez…ez a kulcs vezet egy régi érzés álmaihoz.
    Ez csak egy vers…álom szinten.

    Szeretettel ölellek
    Ica

  19. Igaz Icum, az út, amit a feledés útjaként végig kell járnod, és szenvedni, fájdalmas és véres…nem vigasz, de sokan kísérnek ezeken a rögös, mégis a megnyugváshoz vezető utakon.
    Kell, hogy megtaláld a lelki békéd, anélkül nem sokat ér a földi élet. Kell az újjászületés, a mának feltétel nélküli elfogadása!
    Az itt maradottak próbálják egyengetni, és elviselhetőbbé tenni számodra az "itt-létet" Köszönd ezt meg nekik, úgy hogy magadhoz öleled őket, és nem csak a múltat könnyezed.
    Ne csak álmodd Őt, lelki szimbiózisba egyesülhetsz vele, hisz a hangja, mosolya, érintése – a téged szerető lelke – örökre itt van veled…és, még sokan, akik szeretnek.
    Ölellek. Rózsa

  20. "Megcsalnak engem a suttogó hangok,
    nem csapnak fel a lángok, mi rég volt."

    Szomorú hangvételű versed érdeklődéssel olvastam.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!