Reménykedő

Reménykedő

Nem tudjuk csak álmodunk róla,
a friss levegő illatáról,
ami a boldogsághoz hasonló.
Talán a közelünkben van,
talán messze vagy sehol, mert nincs.
Azt képzeljük elérjük,
de a perc elszáll tovaszáll.
Te keresed, ő meg tán rád vár,
majd talán egyszer megfogja a kezed,
amit egyedül te értél el.

(2011)

“Reménykedő” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Szép ez a reménykedő versed. Igen, eljöhet a nagy "Ő", reménykedni kell benne.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!