Sorsok

Összes megtekintés: 106 

Sorsok

Útszéli kereszten
pléhkrisztus zörög,
előtte egy vándor,
fáradtan ücsörög.
Arcukat senki sem
simítja, paskolja,
egyszer majd eltűnnek,
elmúlás bugyrába.

Száraz buga magját
őszi szél repíti,
majd a tavaszi Nap
valahol kikelti.
Újra éled, meleg
földi bölcsőjében,
növekedik nyári
Nap fényében.

“Sorsok” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Kedves Klári!

    Igen a Sors kereke forog és hozza a változásokat. A szélfútta magnak minden esélye megvan, hogy tavasszal újra növekedjen. Köszönöm, hogy itt voltál. (l)Kata

  2. Kedves Kata!
    Szépséges soraidhoz szeretettel gratulálok.
    A Sors kereke ahogy forog, úgy hozza a változásokat életünkben…
    Tetszett a versed!
    Klári(f)

Szólj hozzá!