Szikár vers
A túlparton fák sora.
Egyforma nagyra nőttek.
Köztük szeretnék lenni,
kimeredni a földből,
hunyorogni a napban,
nyújtózkodni a holdig,
ha halni kell, hát állva.
Szikár vers
A túlparton fák sora.
Egyforma nagyra nőttek.
Köztük szeretnék lenni,
kimeredni a földből,
hunyorogni a napban,
nyújtózkodni a holdig,
ha halni kell, hát állva.
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Kedves Lajos!
Annál többet nem is tehet az ember, minthogy becsületesen él.
Szeretettel: Kati
Kedves Katalin!
Azt hiszem, ez sokunk vágya. Túlnőni az átlagon, felvállalni önmagunkat, és egyenes derékkal, míg csak élünk.
Gratulálok a vershez!(f)
Lajos
Köszönöm Ica, hogy itt jártál.
Szeretettel: Kati
Remek vers!!!
Szeretettel gratulálok
Ica
Kedves Rózsa!
Ha nem is az égig nőni, de egyenesen, méltósággal élni, halni lenne jó. Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kati
Nyolc sor, benne az egész életed…kívánságod – felnőni az égig – bármi áron. Szerintem sikerül, ha a napba és a holdba kapaszkodva a csillagokig ér – szemed, és ezt belefoglalod verseidbe. Hisz, mi halandók csak ennyire vagyunk képesek, de ez sem kevés.
Szeretettel olvastalak. Rózsa