Kikelet mosolya

Kikelet mosolya

A tavasz napsugara arcom simogatja,
varázs-illatárjait messzire szétszórja.
Rakoncátlan szellőgyerek táncát járja
fellibben az öreg hárs falevél-ruhája.

Ébredő föld, korai harmatot kortyolja,
pirkadat-tótükrét pára köpenye borítja.
A természet nyárelőnek kapuját nyitja,
megannyi a színszirom, kezeit nyújtja.

Villásfarkúaknak ficserékelő a hangja,
új dallamot csörgedez hegyek patakja.
Fenn a kékben berbécs, szellő úsztatja,
fejükre aranykoronát nap sugara fonja.

Meleg és hideg, ég és föld smaragdja,
békés harmóniává a természet gyúrja .
Varázslat illatárját messzire szétszórja.
arcomon most kivirít Kikelet mosolya.

“Kikelet mosolya” bejegyzéshez 26 hozzászólás

  1. Kedves Gusztáv! Köszönöm a látogatásodat, örülök, hogy olvastál:
    Klári:)

  2. Drága Margitka!
    Örömmel láttalak versemnél, köszönöm soraidat.
    Ölellek szeretettel:
    Klári(l)

  3. Drága Klárika!
    Csodaszép a tavasz mosolya, mely az arcunkat cirógatja.
    Gyönyörű versed szeretettel olvastam!
    Szívből elismeréssel gratulálok! (f)(l)
    Öleléssel: Margit

  4. Kedves Margitka! Köszönöm látogatásodat!
    Üdvözöllek szeretettel:
    Klári(l)

Szólj hozzá!