A templom harangja

A templom harangja

Furcsán szólal föl,
A templom harangja,
Tompább kongása, már nem is lehetne,
Tudja ő is, kit hív, nem indul,
Pedig rab lelke, csak mehetne, mehetne, mehetne..
Csöndes, esti szél, szürke utat koptat,
Egyedül övé a szabadság joga,
Neki most tisztább, keletje-nyugatja,
Hamarabb ér oda, bárhova.
Menj hát te bolomdos, nyárt kívánó fuvallat,
Nézd meg a harang, vasporos arcát,
Súgd be a kolompnak, jövünk egyszer újra,
Ő csak hallassa nekünk, hallasa a hangját…

“A templom harangja” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. "Súgd be a kolompnak, jövünk egyszer újra,
    Ő csak hallassa nekünk, hallasa a hangját…"

    Szeretettel és tetszéssel olvastam.

    Rita(f)

Szólj hozzá!