SÉTA AZ ÉSZAKÁBAN

SÉTA, AZ ÉJSZAKÁBAN

A fogyó hold hűs fénye csorog rám, érzem
Koppan a köveken óvatos léptem,
míg, bele nem merül a szürke határba,
hol, trillát dalol egy éber madárka
Alkalom szüli a tolvajt – azt mondják
Két kezem reszketve letép egy rózsát,
Vigyáz, hogy a tüske meg ne sebezze
Illata megcsap, bús rezgés szívembe\’.
Már egyre ijesztőbb, mélyebb a vén este,
egy régi útra visz, a lépteid keresve…
Tudom, ott nem lellek, régen másé lettél
Hűtlenül elhagytál, tán sosem szerettél?
Ezt, el kell fogadnom, a múltamat lezárni
Többé nem akarok a mosolyodra várni.
Erős karod nem ölel többé védelmezve
Hazudok magamnak – ez is élet lenne(?)
Sétámon nem kísér, csak a hosszú árnyék,
mintha ezer halott néma útján járnék.
Néhány csillag ragyog, de egy se\’ ölel engem.
Belülről zokogok, jéggé vált könnyekben.

Eger,2020. április 20. F.R.Vadvirág

“SÉTA AZ ÉSZAKÁBAN” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Drága Rózsa!
    "Hazudok magamnak – ez is az élet lenne?" Kifejező, szép vers.
    Megjegyzésem: Igen: ez is az élet.
    Szeretettel gratulálok, nagyon jó vers.
    M.(l)(f)

  2. G.Kata véleményéhez (privátba írtam) de annyit, itt is hozzáfűznék: igaztalanul, megbántottságában írta, és még a csoportot is megsértette. Ezek, az ő szavai: Tudnám még folytatni, mert felsőfokon is tanultam irodalmat EGYETEMEN OKTATÓ IRODALMÁROKTÓL! De NEM SÜLLYEDEK A SZINTETEKRE!
    Nem bántottam meg semmivel, amiért így kirohant rám – nem is értem a reakcióját. Szerintem, maga sem tehet róla: egy nárcisztikus egyéniség, ami bizonyos fokon felül, már betegségnek számít. El sem olvasta válaszom, amibe írtam többé nem olvasom, és véleményezem többé a versét: hatósággal fenyegetőzött, mert hogy én őt zaklatom…stb.
    Sajnálom ezt az affért, de mindent azért nem tud eltűrni egy kis "magán úton képzett fűzfa-poéta" sem. Most lezártnak tekintem az ügyet, de még egy incidens, és Józsihoz fordulok orvoslásért.
    Nincs más lehetőségem. Elnézéseteket kérem, hogy megosztottam problémámat, de úgy éreztem, tudnotok kell róla – hisz annyira bánt, mert nem értem az okát.
    Szép estét mindenkinek. Rózsa

  3. Kedves Rózsa!

    Ne maradjak adósod! RAGRÍM RAGRÍM HÁTÁN! A lépted, ha óvatos, hogy koppan? Nem érzed a rímeken, hogy nem jók? A jég hogy tud zokogni? KÉPZAVAR! Szerintem ne OKTASS EMBEREKET KÖLTÉSZETRE! ILYET MI NEM ÍRUNK! DE NEM IS AKARUNK! ÖNKRITIKA! Tudnám még folytatni, mert felsőfokon is tanultam irodalmat EGYETEMEN OKTATÓ IRODALMÁROKTÓL! De NEM SÜLLYEDEK A SZINTETEKRE! :|:D

  4. "Néhány csillag ragyog, de egy se' ölel engem.
    Belülről zokogok, jéggé vált könnyekkel."

    Kedves Rózsa!

    Végtelenül magányos és szomorú versedben talán csak a rózsa a vígasztaló. Annak szépsége is illata tud örömöt adni.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!