FÉLEK!

Összes megtekintés: 62 

FÉLEK!

Félek! Nem attól, ami van,
hanem, ami volt és lehet,
ha felidézem magamban
az elmúlt egynéhány hetet,
hogy ki s mi beszélt hamisan.

Mert nem kellett több két hétnél,
hogy ne lássad meg: egy meg egy,
nem kettő, hanem három lett,
s nem érezted, hogy tegnap egy
más agy ritmusára éltél.

Mert nem kellett csak egy-két nap,
hogy kikapcsolja eszedet
a rád erőszakolt káosz,
s ismét a “mosom kezemet”
a hatalomtól érvényt kap.

Mert nem kellett, csak néhány perc,
és önként lemondtál szabad
akaratodról, az észről,
amelyek formálták agyad,
s előre vittek, nem rükverc.

Félek, csak egy pillanat kell,
hogy egy őrül legyen megint
isten; és majd parancsára
az egész világ rám legyint,
ha gondolatom szavat lel.

Félek, nem hagyok mást hátra,
csak félelmem, gyávaságom
milliónyi unokámra,
és álmatlan éjszakákon
csuklómon eret vág átka.

“FÉLEK!” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Rózsa!

    Természetesen túlzok, de a jövő majd eldönti, hogy volt-e alapja vagy sem, ahogy ez mindig is történt. A történelem azonban nem sok jóval bíztat. Csak 75 éve annak, hogy egy magát istennek kikiáltó festő átprogramozta egy egész ország agyát és 50 milliót megölt. Jóllehet a mostani szituáció szerencsére ennek közelébe sem jön, de a tömegpszichózis mechanizmusa ugyanaz maradt. Nincs kritikus gondolkodás, a nyáj elfogad mindent, amit a kos mond.

    Köszönöm meglátásaidat.

    Üdvözlettel

    A

  2. Kissé túlzónak érzem soraid, bár a döbbenet, és félelem (hogy mi lesz ilyen zsarnok, csak a saját hasznukat leső vezetők között, velünk, kis földönfutókkal?) bennem is fészket rakott. ..már, nem most. Ez, a helyzet, csak mélyítette a bizonytalanságot, azt, hogy mi, kis emberek, kellünk-e erre a világra (főleg, a hasznot m á r nem hajtó idősek)? Tesznek-e értünk erőfeszítéseket, vagy csak úgy, lagymatagon próbálnak segíteni – már csak a látszat kedvéért. Szóval van káosz az agyakban, és sokaknál a szívekben is…Egyszer, majd csak letisztul, hisz nem csak mi látjuk így mai világunkat, és talán másokban is megérlelődik a gondolat – lehet ez jobb is, akkor meg miért tűrjük?Űzd el magadtól a félelmet, mert az csak az erőt veszi el, és képtelenné tesz normális gondolkodásra…és, esetleg "többre."
    Figyelemmel és megértéssel olvastam versed. Rózsa

Szólj hozzá!