Virág helyett …
Édesanyám, mosolyod itt van a szívemben,
a hangod néha megcsendül bennem,
amikor tükörbe nézek, felfedezem néhány arcvonásod,
ha nem is vagyok a kiköpött másod,
tovább viszlek génjeimben.
Elmentél, de itt vagy bennem.
Vér vagyok véredből, hús a húsodból
lélek a lelkedből, szó a szavaidból.
Bölcsőm, forrásom voltál, öled volt a fészek,
karjaidba bújtam, ha bántottak, ha féltem.
Gyermekként azt hittem mi nem szakadunk
el soha, nagyon fájt elhagyni téged,
de a sors néha mostoha, és elfogadtuk
ilyen az élet. Mióta nem vagy, üres a fészek
és soha már nem vársz haza.
Köszönöm szépen a hozzászólásokat és,
hogy elolvastátok a verset.
Így igaz. A szerető édesanyától nagyon nehéz elválni.
Szeretettel: Rita(f)
Szia kedves Katalin, örömmel olvastalak.. szép – igazi mély gyermeki szeretet, tisztelet az anyukádnak.
Üdvözlettel
Ilona
Gyönyörű, szeretet-teli vallomás.
Öröm volt olvasni. Rózsa
Nagyon szép gondolatok! Szép emlékezés!
Szeretettel: Marika(l)