Magaslatok.

Összes megtekintés: 120 

Magaslatok

Beborít egy fény most mindent,
távoli arc, emlék libben.
Elmerengve latolgatom,
van-e út a magaslaton.

Egyik percben sárban állok,
nem tudom, hogy merre járok.
A következő pillanatban,
csodálatos boldogság van.

Ember énem hitetlenül,
ámul – bámul értetlenül.
Ennyi szépség s mindez belül,
saját kincsem, szívem repül.

Vége van a zord tavasznak,
fényben járok, új szakasz van
Hegyet, völgyet hátra hagyok,
s választom a magaslatot.

“Magaslatok.” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!