Reményláng

Reményláng

Kialudt a tűzhely, a láng haldoklik, csak a parázs ég,
egy hervadt virág zuhan, s a vázában megtalálja helyét.
A szoba kellős közepén állok és mozdulat nélkül várok,
odakint a téliből tavaszba nyúló hajnali ködöt látok.

Az ajtóm előtt várakozik a csend féltőn, hűvösen
tudom be fog toppanni, ha megvárom és megengedem.
Még visszatartok egy lélegzetet, s felpillantok az égre,
majd a sok elfojtott könnyemet lemossa a napfény.

A hűvös reményparázs szívemben ég, akkor is ha nem látszik
bár tiltott emlék a remény ereje, de a tiszta napfény heve,
mint egy röpke villanás, s az a nem látszódó, tán nem is létező
remény parázs erőért könyörögve elfáradtan felébred.

Bár elgyengült és megsérült, de épp ezért küzdelem az élet.
Nem az győz ki magában őrizgeti a lángot, a láng azért láng,
hogy fényével körös-körül, szerteszét áthassa a világot.
A szívedben légy remény és add tovább a lángot!

2020.05.04.