Éjszakai rezdülés

Éjszakai rezdülés

Állsz a sötétben, feletted Félhold
vajsárga fénye játszik bőrödön.
Fénnyé lettél, ki a nagy sötété volt
S én árnyékodnál ébren őrködöm!
.
Látom és érzem is öreg álmod,
mely arcodon, mint lepel hull alá!
Nem is kellene már megcsodálnod,
ha a vágy reánk az Eget gyújtaná!
.
Itt vagy a csendben, levél se rezzen.
Néhány mozdulat sután még keres…
Szív dobogjon, tüdő lélegezzen!
Te meg csak, Te meg csak…Szeress! Szeress!
.
Jönnek még olyan idők is erre,
mikor már nem vagy és én nem leszek!
Ezért szükségünk van minden percre…
mikor halkulnak a szív-neszek!
.
Én látom még, hogy kézfejed eres!
Én érzem még a kifújt levegőt!
Odakint tél oson, a táj deres…
…hogy túléljem, csak Te adhatsz erőt!

2020.02.23. Gyöngyös

“Éjszakai rezdülés” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Tetszéssel olvastam szép versed.

    Szeretettel: Rita:]

  2. Remek költemény, szívfacsaró sorokkal. Kevesen jutnak lelkem legmélyéig, de neked sikerült. Köszönöm. Rózsa

Szólj hozzá!