Csak mi jár

Csak mi jár

Ne adj nekem mást, csak annyit ami járhat.
Hamis, hazug szóra hízik csak a bánat.
Koncerten is néha disszonáns a dallam,
észre ha nem veszed, akkor bizony baj van

Poétának sokszor könny fakad szeméből,
kard lesz a tollából, fegyver elméjéből.
Vigaszt talál ott is, hol mások nem lelnek,
s rámutat azokra, kik csalárdok lettek.

Költő, az virággá fest át száraz kórót,
beszédessé teszi azt, ki nem lel jó szót.
Szeretetté képes tenni gyűlöletet,
oda is eljuthat, hová más nem mehet.

Ha megbántják lelkét, megszakadhat szíve,
Tőrt forgatnak benne, ha nem kérdik: Sírt e?
Hogyha letaszítják Költészet Hegyéről,
fájdalmas rigmusok születnek kezéből.

Igazgyöngy könnyeit, tréfákkal takarja,
bánatát, hogy lássák, azt ő nem hagyhatja.
Majd tán' írják róla: Élt egy költő régen.
Megpihenhet lelke, odafent az égben.

2020.05.09.

(kép: Stelláriumból kockázva)

“Csak mi jár” bejegyzéshez 5 hozzászólás

Szólj hozzá!