Nemtudom…

Nem tudom…

Nem tudom, hogy mit és hogyan kell írni,
csak azt tudom, mindig igazat kell üzenni,
terhét, súlyát vittem a sok megvetésnek,
feloldozást adhat mások öröme, segítése?

Nem tudom, hogy mit és hogyan kell írni,
ezeket tanulni vagányan el tudtam kerülni,
nem lettem eminens soha életemben,
csavargó sem, de szívem vitt jókedvemben.

Nem tudom, hogy mit és hogyan kell írni,
majd a betegség kínjait kellett viselni, szenvedni,
mégis kedéllyel nyomoréknak becéztek egyesek,
alázva, megvetéssel, kínnal csoszogtam éveket.

Nem tudom, hogy mit és hogyan kell írni,
de magamért erre nem késztet semmi,
szíven ütött mások szenvedése, sokak félelme,
segítőn közéjük álltam, fontos lett mások élete.

Nem tudom, hogy mit és hogyan kell írni,
mégis üzentem sokak bátorítására,
aki másokon segít, az önmagán is segít,
mert az adott szeretet minket is gyógyít!

Nem tudom, hogy mit és hogyan kell írni,
vívódtam eleget, felelőtlenség ezt tenni?
A szomorú lelkeket, vágyom vigasztalni,
életemmel mások örömét kívánom szolgálni.

Nem tudom, hogy mit és hogyan kell írni,
tapasztalásaimat mások bátorítására kell fordítani,
üzennem kell, mert szívemnek szándéka igaz,
öröm lelkünknek, hogy segíthet a lélekbarát vigasz.

Adamecz László