A KÖRHINTÁN

Összes megtekintés: 40 

A KÖRHINTÁN

Szédülök, vagy csak a világ forog,
és kirepül, aki a szélén van,
s eltűnik a csillaghordalékban!?
Mikor áll le az őrült körhinta,
ami miatt émelyeg a gyomor?
Az egész egy zsibvásári finta,
egy hazugságokkal bevont nyomor,
ahol a kikiáltók démonok.

Gúlába rakott bádoglelkeket
rongylabda dönt szánalmas halomba,
amíg a hamiskártyás talonba
csempészi bele a megcinkeltet,
hogy tudja, fölvennie nem szabad.
Aki hazudik, csal, csak az nyerhet,
rovásodra kibic mindig akad;
súgja: tedd tétre amulettedet!

Kicsavart végtag bilincset nem old,
szád félelemtől rémülten kiált
– Rád kötött láncod cibáld, és cibáld!
A másodperc széttépi dobhártyád,
egy ezerszemű szörny lesi kínod,
hiszi: túlélő trükködön átlát,
de légszomjad tovább ma nem bírod,
s nem leszel más, csak egy bukott Herold.

Cukros bácsik és megvénült szajhák
nyáladzó portékája kéjvágyat
ébreszt agyadban; még ma sem lázad
az elé vetett gyönyörök ellen,
vevő vagy az olcsó élvezetre.
Ébredő álmod miért testetlen?
Hiszen az éj sunyin megvezette,
feszesre húzva megint a zablát.

Ujj és kereszt koponyákra céloz,
némák a pontra loccsanó agyak,
és aki beletalált, csak kacag,
hisz jutalma egy kitömött kedvenc,
melyet tovább ad majd gyermekének,
hogy szokja a nyerést, s legyen ínyenc,
hisz csak így ér valamit az élet,
másképpen sohasem ér majd célhoz.

Egyre többen lógnak a körhintán,
a tengely egyre gyorsabban forog,
a gyomor csak kevésben háborog.
Ha undorod eltépi a láncot,
esélyed van a szabadulásra,
– aki marad, saját sírját ássa -,
a végtelenbe röpíti álmod,
és nem vagy többé a donorlistán.

“A KÖRHINTÁN” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Nagyon kemény a mondanivalója a versednek. Többször is elolvastam és azt hiszem még visszatérek hozzá. (f)

Szólj hozzá!