Eltévedt lélek

Eltévedt lélek !

Leszállt az alkony
szokatlan csend,
madarak elpihentek.
Földöntúli fény
szűrődött keresztül
fáradt lombokon.
Megvilágított téged
ott ültél egyedül
kopott, öreg padon.
Elbújva, magadra
húzva csendet,
vártad, hogy a világ
elmenjen melletted.

Lelkem rád talált,
tudta, valami bánt
nem érted őket
ők sem tégedet
mások vagyunk,
egy a csillagunk,
távol az otthonunk.
Jobb ha távozunk.
Gyere velem
göncöl szekéren.
Jó lesz a fogadtatás
pompa és sok más
ünneplő vidámság.

Hosszú volt az út
csillagok fényében
óhazába értünk
amit megigértem.
Megmentettelek
egyet kérek tőled,
szivedet.
Igazán szeretlek
adom életemet
vágyódó lelkemet
Fogadd, amit igérek,
kicsinyek éltetnek
békés szeretetben

Ágoston Tibor

“Eltévedt lélek” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Babu !
    Szeretettel köszönöm kedves szavaidat,véleményedet
    Tibor

  2. Drága Tibi!
    Ez nagyon szép vallomás!
    Őszinte tiszteletem eme csodás soraidhoz,amik a szíved
    tükrében díszelegnek!.(l)
    Szeretettel gratulálok….Babu(f)

  3. "Igazán szeretlek
    adom életemet
    vágyódó lelkemet"

    Szép gondolatok.

    Szeretettel: Rita:]

Szólj hozzá!