Zárt kalitkában

Zárt kalitkában

Közeleg az est, csillagos az ég,
fénytánc csillan az utca kövein.
Halk a kopogás, mély a sóhajtás,
utca vándora megpihenne már.
Csak egy éjszaka, túlélni újra,
falatnyi étek megváltás volna.
Zárt kalitkában szeretetmorzsa,
ha csak egyszer is belőle kapna!
Majd méltóbb lehet emberi léte,
felbukkan végre vágyálom képe.
Ösztöne hajtja, végsőkig harcol
felismervén, tán lehet visszaút!
Csillagfénytelen, kihalt az utca,
szeretet lángja titkon megvillan.
Ismerős a hely, kápolna mellett
ütött-kopott pad újra menedéke.
Öreg tölgy várja éjszín lombjával,
takarót húz rá reménysugárnak.
Ott imádságra kulcsolja kezét,
lelkében a harc mára véget ért.

“Zárt kalitkában” bejegyzéshez 22 hozzászólás

  1. Drága Magdikám!
    Köszönöm, hogy ellátogattál ehhez a versemhez is.
    Nagyon szomorú, hogy vannak emberek, akik nap nap után így élnek, sokan átnéznek rajtuk, nehéz kitörni ebből a helyzetből.
    Ölellek szeretettel:
    Klári(l)

  2. Drága Klárika!

    Szomorú az ilyen sors, amiből kitörni szinte lehetetlen, embereknek élni, hajlék és szeretet nélkül.
    Csodálatosan szép a versed, sok szeretettel gratulálok,
    Magdi

Szólj hozzá!