A túlélés anti-záloga

A túlélés anti-záloga

akár a kártékony fekália, vagy éppen masszív-iszamos, sárgás genny-vizelet – hullámokként támad polipcsápjaival mindenütt az agymosott propaganda, partiképes V.I.P.-soknak való, szennyező bulvármédia. Hölgy-cédák teszik magasodó trónok közelébe létrájukat, hogy megfizethető csillag-összegekért bármikor elérhetőek lehessenek. Érzelgős, izzad pojácáknak e Korban sírni, jajveszékelni kár; monogramos szívekre ritkán ha érkezhet hűséges-tartós felelet.

Üveggolyós, kisstílű szemükkel ritkán veszik észre tétován árválkodók soraiban előrébb jutni egy-egy igazgyöngyszemet. Már mindenki szívét megfertőzte galádul a pénzsóvár hasznot hajtó kedv. Ahogy egyre jobban kiszorítja, vagy szeméttelepek sikátoraiba száműzi polgárait a barbár, bunkó lincs-hangulat – naponta növekszik reménytelenül az öngyilkosok száma. \”Nem lehetsz magadnak sem elég! Nem lehetsz jó már senkinek!\” – s végtagok megtörve gáncsolódnak, a hát íjként megfeszíti izmait míg a gerinc szörnyeteg-kínok árán megfeszül s a betonmasszán kettétörik.

Később már úgy méricskélik, szagolják egymást is, mint kicsinyeskedő, méltatlan feladat: vajon működik-e még a kémia?! – Kakofóniák egyesült Anti-szózatainak hangzik a megkérgesedett s most újból divatba jött, változatos többnejűség, felcserélhető partnerekkel: felszínes ismerkedések hálóiban is minél könnyebben áll rá egyvalaki egy éjszakás, alkalmi légyottokra a nemvárt ikerterhesség családi pótlék fejében már megérte!

Már alig érezheti bárki is e földön mely határpontjaival a végtelen Kozmosz aprócska darabkája marad – mennyire kiszolgáltatott s felszínes lett újra minden; ember-embert elad, lépre és tőrbe csal, vagy épp megöl – tinédzserkorú kismamák továbbra is bőven, fantáziadúsan találgatják: Vajon mi lehetett előbb: Szerelem vagy megélhetés?!