Szerelem a korona idején

Szerelem a korona idején

Hirtelen jött száz szapora rémhír,
Legyintettünk, s a bujaságnak adtunk,
Áldott álomba magunkat soká ringattuk,
Vajon mi most zajlik igaz vagy tévhit.

Száz halott tetem, síró asszonyok, s férjek
A távolból fájdalmas sikolyok, árva gyermekek,
Mellettem csend, s a félelmem gyermeteg,
Tétlenül, otthon, így a bőrömbe hogy férjek.

A tehetetlenség, s a kétely tép szét
Öleljem szerelmem, ki közel van, mégis távol
Féltsem szülőm, ki felnevelt s ápolt,
Maradjak, s a hiány lendíti majd a fejszét.

Maradj, az okosok mondják serényen,
Ne érintselek, s szeresselek mint rég,
Mikor az élet álom volt még,
S nem a mérték volt az erényem.

Hogy mit csinálj, diktálja a rendszer,
De mit érzel, s belül tudsz, messzire visz,
Ahhoz, kit a szíved tisztán hisz,
S nem választhat el semmilyen vegyszer.

Bármi történjék, parancsra ájulni, elhunyni,
Ha eszünket el is veszi a rémület,
Szerelmem, hogy milyen e világ Nélküled,
Azt nem szeretném tudni.

“Szerelem a korona idején” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Együtt maradni lehet. A házaspárok sem váltak külön egymástól. Egyébként is már lehet engedni – ha óvatosan is – a nadrágszíjon. Egyszer minden véget ér, sajnos még a szerelem is.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!