Rosszkedvünk tele
Emlékszem, rosszkedvünk tele volt.
Az ablakokon csupa homályos ködfolt,
A csúf idő a fákra zúzmarát gombolt,
Az éltető fény a homályos ködnek behódolt.
A faágak csupasz-üresen zörögtek,
A szárazdokkban a hajók kikötöttek,
Az emberek rosszkedvűen köhögtek,
Pár órás gyér napsütésért könyörögtek.
Megérezve az idő elmúló pillanatát,
Hiába kerestem a szomszéd ház falát,
Csak a köd ontotta a szürkeség zamatát,
Magával hozva az elmúlás fuvallatát.
Hol vagy már, őszi színpompa?
Néha még visszaköszön álmomba’,
Befagyott víz van a keréknyomba’,
Morcosan bezárkózom magányomba.
Komor depresszió fogad reggelente,
Rossz idők, bús napok várnak telente,
Álom nélküli alvás jön éjjelente,
Rosszkedvünk tele hozta ezt estelente.
T. Tamás Ferenc, 2020.jan.
Hangulatos, szép vers.
Szeretettel: Rita:]
Szinte íze van a szavaknak a versben, zamata a versnek. Nagyon tetszett. Gratulálok. (f)