Vasútnál
Az árok mentén líciumbokrok,
megül rajtuk a por,
s a vasúti talpfák
vastag olajszaga.
Vonat indul vagy áll meg valahol,
s a fémek nyikkanását
képzeli hozzá a ki tudja,
hányadik érzék.
A súrlódástól forró lég
megemeli a síneket,
lebegnek, ameddig ellát a szem.
Apró kövek görögnek
a töltés oldalából
a nagyra nőtt disznóparéjok
közé. A gyomok keserű-édes
szaga egy földhöz lapuló alakot
sejtet a sínek mellett,
aztán a síneken is.
Most értettem csak meg,
hogy ez másképp
nem is történhetett volna.
Kedves Rita, kedves Kitti!
Sokáig laktam vasút mellett, belém ivódtak ezek a képek.
Köszönöm, hogy itt jártatok.
Szeretettel: Kati
A vers nagyon jó, képei viszont taszítottak, a szagokkal együtt. (f)
"A gyomok keserű-édes
szaga egy földhöz lapuló alakot
sejtet a sínek mellett,
aztán a síneken is."
Szeretettel:Rita(f)