Vasútnál

Vasútnál

Az árok mentén líciumbokrok,
megül rajtuk a por,
s a vasúti talpfák
vastag olajszaga.
Vonat indul vagy áll meg valahol,
s a fémek nyikkanását
képzeli hozzá a ki tudja,
hányadik érzék.
A súrlódástól forró lég
megemeli a síneket,
lebegnek, ameddig ellát a szem.
Apró kövek görögnek
a töltés oldalából
a nagyra nőtt disznóparéjok
közé. A gyomok keserű-édes
szaga egy földhöz lapuló alakot
sejtet a sínek mellett,
aztán a síneken is.
Most értettem csak meg,
hogy ez másképp
nem is történhetett volna.

“Vasútnál” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Rita, kedves Kitti!

    Sokáig laktam vasút mellett, belém ivódtak ezek a képek.
    Köszönöm, hogy itt jártatok.

    Szeretettel: Kati

  2. A vers nagyon jó, képei viszont taszítottak, a szagokkal együtt. (f)

  3. "A gyomok keserű-édes
    szaga egy földhöz lapuló alakot
    sejtet a sínek mellett,
    aztán a síneken is."

    Szeretettel:Rita(f)

Szólj hozzá!