Füst

Füst

Halvány füst vagyok csak a lobogó tűz felett,
pedig lehetnék láng, mely erdőtűzből ered.
Kitől minden élőlény fél.
Suttogják, hogy ő a rettenthetetlen fény.
Aki nem játék, vigyázni kell vele,
mert bármikor felgyújtja a tetőt fejed felett.
De én csak füst vagyok, mi szép lassan halványul,
mitől még a pernye is elárvul.
S, ha szépnek érzed magad, mert feléd szállok,
ne hitegesd magad, mert megjárod.
Csak azért járok arra, mert a szél vezérel,
önszántamból nem szállnék máshová, csak fel az égre,
hogy valóra váltsam az álmom és felhő lehessek,
hogy a napnak a háta mögött nevessek,
hogy betakarjam éjjelente a holdat,
hogy megszámoljam a csillagokat,
hogy végre szabad lehessek,
hogy bármikor mehessek.
De én csak füst vagyok,
nem szólnak rólam dalok.
Egymagam maradok.

“Füst” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. "De én csak füst vagyok,
    nem szólnak rólam dalok.
    Egymagam maradok."

    Tetszéssel olvastam a versed.

    Szeretettel: Rita(f)

  2. Nagyon szép ez a vers. A füst és a hozzárendelt képek, sokat mondanak a lehetőségek szűk köréről, az elfojtott vágyakról és a kiégett érzésekről. Igaz, a füst is szabadon szárnyal, de pont úgy, ahogy a versedben szól, csak arra megy, amerre a szél viszi…
    Tetszett a versed, gratulálok. (f)

  3. Kedves Eszter!
    Füst nótára vágyódsz? Nem egy van az irodalomban…de te inkább a szabadon szállás örömét keresed, hogy ne űzzön, hajtson senki, de ez olyan ritka, hisz az áhított felhőket is kergeti a zabolátlan szél. Nehéz, ez a választás, de biztos vagyok benne, megtalálod a
    lelkednek megfelelő "létformát."
    Eljön az is, ha nem adod fel. Szeretettel olvastalak. Rózsa

Szólj hozzá!