Paradicsom

Paradicsom

Tegnap csak úgy jöttek a gondolatok, majd mentek is. Elterveztem, hogy magamba folytok mindent, és amikor kirobbanni látszik két bogyó, egy cigi, és a tóparton bele sétálok az ezüst hídba. Soha nem térek vissza. Kapkodva az éltető mámorért, mi másnak talán az oxigén, de nekem Te!
Vagy hullanék az összesöpört levél kupacba, és némán üvölteném a nevedet. És ott is maradnék egy örök létet. Komposzttá válni, hogy talán végre lehessen belőlem pirosló paradicsom.
Talán ez lett nekem megírva.
Megírhatná valaki egy üzenetben, hogy \”Nézd hülye gyerek, ez így nem jó!\”, és az üzenet végén utóiratban a holnapi dátum, hogy tudjam, már hiába minden harc.
Valaki megírhatná.
Vagy lehet csak arra vágyom, hogy én magam tudjam mit akarok, de mindig más jut eszembe, és még is mindnek az a vége, hogy pirosló paradicsom lehessek.

2018. Május 29

“Paradicsom” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!