Málnaszínű alkonyat
Recsegnek a fák, az erdőn a szél,
ezer szilánkra széttörött a fény.
Vacognak füvek, vacog a hajnal,
kisírta szép szemét a réti pipitér.
Az ember mindig sárba, gazba lép.
nem figyel oda, ha fénytelen a rét.
Zsongó városban ha a harang szól,
csellengő csicsergők, sok kis rigó,
a szellő zenél, mintha csúfolódna,
néha felszisszenek, a kék ég alatt.
Szeretném, én ha vinne magával a szél,
málnaszínű alkonyatban megpihennék.
.
Örülök, hogy nálam jártál kedves Melinda és köszönöm!
Szeretettel(l)
Ica
Kedves Ica!
Pillanatversed magával ragadott, szinte láttam vacogni a hajnalt és hallottam a szellő zenéjét.
Köszönöm az élményt!
Kedves [color=#3366cc]Rózsa VV, Lajos, Rita, Klári[/color]
Köszönöm a kedves sorokat a gratulációt.
Öleléssel(f)
Ica
Gratulálok szeretettel kedves Ica!
Szép, "varázslatos" sorok!
Klári(f)
Kedves, szép hasonlatú versed örömmel olvastam.
Szeretettel: Rita(f)
Kedves Ica!
Nagyon tetszik málnaszínű alkonyatod, többi képed is elvarázsol!
Gratulálok!(f)
Lajos
Pihenj meg kedves Ica, igazán megérdemled, hogy a málnaszínű alkony karjába véve elringasson.
Szeretettel olvastalak. Rózsa