Fess meg!
Fess meg engem
tiszta színekkel!
S én szellőként
belengem
maradék életünk
cukormázas
térfoglalásait!
Létezel, létezünk!
Fesd meg a lelkem
igaz másait!
Felcicomázlak
szép szavaimmal!
El nem odázlak!
Fess le minket!
Hozom a vásznat!…
Veszek tiszta inget…
A festményen,
csak néhány ritka szín
szerepeljen!
Te légy a karmazsin
én meg a türkíz.
Az a kép énekeljen!
Vakítson!
(S hogy ne kelljen
feledni Téged)
…tanítson…
Fess a Boldogság
tiszta egére!
Angyalarcom legyen!
Babérozza szépségedet
a csendem!
Fess fel az Isten okos fejére!
Legyek bölcs homlokán
a ránc!
Fess oda engem!
Fess meg olyannak,
ahogy csak Te látsz!
2019.06.26. Gyöngyös
Kezd kialakulni az énképed, a hova-tartozásod – azzá formálódsz, ami vagy , festmény-adta csalóka kép nélkül is!(Csak ezt még el kell hinned…) Más szemével sohasem láthatjuk olyan tisztán magunkat, ahogy a lelkünk megkívánja. Belülről kell keresned, hogy magadra találj…a választott út jó, csak végig kell menned.
Szeretettel olvastalak. Rózsa
"Fess meg olyannak,
ahogy csak Te látsz!"
Szeretettel: Rita:]
Gratulálok ehhez a szép vershez! Éva