Kérlek őrizd meg!
Szürke világunk, fásult csodák,
oly sokszor váltják egymást,
s ott vagy köztük, mint kísértet,
ki nem találja helyét, bolyong szüntelen.
Reményekkel élsz és vágyakkal,
fény ölel s körben árnyakkal,
sokszor menekülsz űzött vadként,
ordítasz vagy elvagy szótlanként.
Nincs mi erőt vagy bátorítást adna,
sokan vagyunk, s te mégis magad,
némák napjaid, pedig minden zakatol,
keresd a dalt, dallamot, az lesz barátod.
Amikor megtalálod, kérlek őrizd meg,
zengje körbe minden nap szívedet, lelkedet,
lehet magány, bánat vagy szomorúság,
de a dallamod lesz mindig a vigasztalás.
Nincs ott zenekar, se zenei tanulmány,
benned él, neked szól, nem talány,
most már lépten-nyomon veled halad,
így lehet lelked bizakodó, és mindig szabad.
Kedves Rita!
Kedves vagy, de tudom nem érdemlem meg a reám figyelésedet.
Szeretettel:Laci
Érdeklődéssel és szeretettel olvastam a versed.
Rita:]