Jövőkép

Jövőkép

Ki épp felszállt, de ereszkedik alább,
Úgy vagyok magam. Egy korty talán
Még elkábít. Vagyok, vagy nem,
De már nem izgat egyik sem.

Csak mint az eső, csepp-csepp után
Szakad rám az egész, S csak állok bután,
Vajon miért? A karma csapott le rám?
Voltam párszor a rossz oldalán.

És mint üldözött futok a mivoltam elől.
És mint ki látja önmagát, elbújik.
És csak én maradok, egyedül.
És csak én, ki magába menekül.

2018 augusztus 5.

“Jövőkép” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!