A csend

Megosztás Nyomtatás 1154 megtekintés 9 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:
A csend

Mikor a rét zokog, hegedűjén tücsök,
folyó halkan csobog, a Hold rácsorog.
Puha bársony éjszakán árnyék honol.
Gyűrűzik bennem csend, az ismeretlen
sejtelem, feltép a lég, szállnék tovább,
mért nem hallom suhogni szárnyamat?
Erőt az ad, hogy mezítláb folytathatom
utam, mint ráadás, reám borul a hajnal.
Harmatos rét, hegedűjén tücsök cirpel.
A perceket a ketrecéből én kiengedem,
szökni próbál a csend, én nem engedem
csak elfáradtam, de még nem késtem el.

“A csend” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  2. Icu! Légiesen szép versed szeretettel olvastam. Éva(f)

  3. Ezek a soraid sem vidáman csengenek…talán eljön az az idő is, mikor nem ráadásnak fogod tekinteni a "percet" hanem megéled, és nem várod az angyalszárnyakat – elég lesz az a "toll", amit a költészet nyújt elkötelezett poétáinak!
    Szeretettel ölellek. Rózsa

  4. Nagy dolog az a csend ami megüli a szívedet!
    Szépen fejezted be a tömör csend-versedet.(f)
    "szökni próbál a csend, én nem engedem
    csak elfáradtam, de még nem késtem el"
    Gratulálok sok szeretettel Ica drága…..Babu(l)

  5. Kedves Ica! Néha valóban az ember csupán arra vágyik, hogy csend legyen körülötte. Szeretettel olvastam szép versed! Éva

  6. "szökni próbál a csend, én nem engedem
    csak elfáradtam, de még nem késtem el."

    Szeretettel olvastam a versed.

    Rita(f)

  7. Azt gondolom, hogy a "saját csendünkben" mindig kicsit magunkat halljuk, akarjuk hallani…
    Kiváló sorok kedves Ica.
    Szeretettel gratulálok:
    Klári(f)

  8. Köszönöm szépen kedvesKankalin.
    A csend mindig más és más, ugyanúgy, mint én. Változunk.
    Szeretettel:]
    Ica

  9. Szia Ica! 🙂

    Sokféle csendedet ismerem, ez is csodaszép lebegés. 🙂 (f) (l)

    Szeretettel: Kankalin

Szólj hozzá!