Szakítás után
Ez az utolsó visszaszámlálás,
Legvégső lépés, mit megtettél.
Égő nyomokat hagytál magad után,
Gaz nő nyomodban, semmi más.
Vakon bíztam benned, de tévedtem.
Oly\’ sokra tartottalak – mindhiába.
Legfelső magaslatra tettelek
Te voltál az egyetlenem, a mindenem.
Borút hoztál derű helyett,
Elvesztettem mindenemet,
Lopózkodva jöttél, mindent vittél,
Őrült lettem miattad,
Lelkemet odaadtam neked,
Elhagytál, elmentél, elfelejtettél,
De mit érek én így, nélküled?!
T. Tamás Ferenc, 2019. aug
"Elhagytál, elmentél, elfelejtettél,
De mit érek én így, nélküled?!"
Szeretettel: Rita:]
Kérdésedre bátorkodom válaszolni: Sokat Feri, sokat. Megvan mindened: két ölelő (és munkás) karod, az újat meglátó szemed, és a lelked – amit senki sem vehet el tőled!!!
Nem másoktól leszünk jobbak, többek – értékesebbek, hanem a bennünk lüktető: végtelenül szerető, és megbocsájtó szívtől, valamint az új jövő felépítésére képes, nemes érzésektől.
Kár, nyalogatni sebeidet, nem lesz jobb. Nézz szét a világba, figyelj, tanulj, dolgozz, és ha itt az idő, rálelsz arra, aki megérdemel téged, és a múlt bánata egyből elszalad.
Így lesz, csak higgy benne! Egy tapasztalt, vén "róka" mondja ezt neked, aki már – többször is – megjárta a mennyeket, de a poklokat is!
Szeretettel olvastalak. Rózsa