A RANDA VARANGY DALA

A RANDA VARANGY DALA
(mások voltunk egykor mindannyian)

Kis hal voltam egykor,
amolyan csepp kis ebi,
de eljárt felettem a kor,
s most ülepem két láb fedi.

Csodás, piciny farkam
már csak holmi emlék,
azt álmodom este halkan,
– bárcsak csuka lennék.

S feltör belőlem kesergőn:
Varangy vagyok, Brekeke…
Bús, rekedtes hangon zengőn:
…kinek sárba lóg a feneke!

Budatétény, 2012-2020., Legkedvesebb állatságaim

“A RANDA VARANGY DALA” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Kedves Miklós! Bár megmosolyogtam versedet, de
    sajnos az idő múltával, ha nem is randa varangyokká
    válunk, de már nem hasonlítunk régi önmagunkhoz.
    Sajnos az külsőnk negativ változásához még társulnak
    kis…? betegségek is.
    Szeretettel gratulálok.
    Mária(f)(f)(f)

  2. "Kis hal voltam egykor,
    amolyan csepp kis ebi,
    de eljárt felettem a kor,
    s most ülepem két láb fedi."- Valahogy így van ez, kedves Miklós.
    örömmel olvastam írásodat: Maria

  3. Kedves Miklós! iróniát olvasok bele versedbe. Rendkívül jól illik neked ez az effajta stílus szerinti írás. Humoros, ugyanakkor tanulságos! Szeretettel. Éva:)

  4. Hát, Miklós – te megéred a pénzed. Olyan jót kacagtam. Mennyi humor van ebben a pár sorban, és sok átvitt értelmű élet-igazság.
    Mind "varanggyá" leszünk idővel, főleg a fiatal "nagyhalak" szemében, de az öreg varangy is varangy, és a párja értékeli ezt meg a jó versek szerelmesei – mert ez, az: egy jó vers.
    Baráti öleléssel Rózsa

Szólj hozzá!