Egy régi szimfóniát

Összes megtekintés: 109 

Egy régi szimfóniát

Csepereg, halkan csepereg most
újra az eső.
Távolban gyönge fények pislákolnak,
hallani ahogy az autók kerekei
sisteregnek a vizes aszfalton.
Rád gondolok.

Merengve a lassan leereszkedő alkonyatnak
szürkés sötétjében.
Békés csend, árnyak táncolnak köröttem
a tavaszi szélben.
A levegő friss, kicsit hűvös van,
de oly jólesik lenni – odakint.

És csak egy simogatásodra,
egy csókodra vágyom szüntelen.
Csepereg, halkan csepereg most
újra az eső.
Felidézem magamban szavaid, mozdulataid,
s beleborzongok amint a szerelmes éjszakákra gondolok.

Csillogó szemek,
szenvedélyes csókok,
ölelés, testednek édes forrósága,
hallgatva miként ver,
értem hevesen szíve.
Elábrándozom tündöklő emlékek fényében…

Csepereg,
halkan csepereg most
újra az eső.
Ablakok párkányain komponál.
Lendülettel, ütemesen.
Egy szép szimfóniát.

Soltszentimre; 2002. Március 20 – 21. Csütörtök.

“Egy régi szimfóniát” bejegyzéshez 3 hozzászólás

Szólj hozzá!