Az éji lovas

Az éji lovas

Régen elfeledett sírkert közepében
föld alól, egészen holtan, félig ébren
májusi éjjelen, ha telihold árnyal
nyihogva feljön egy ló, holt utasával.

Sárgult csontok közül száraz terra hull ki,
csattan a kard lapja:”Ideje indulni!”
(Ötszáz éve ott lenn rá vak sötétség dől,
itt fenn fény ragyog fel üres szemgödréből.)

Felugrat az égre, csillagok közt vágtat,
“Óh a csontjaim! jaj mennyire fájnak”
Hidegen fogadja őket a holdkorong,
ám nyargal tovább Tibrilli a bolond.

Átrepül az égen, s mit lát éji fényben
sok halott várost, sötét-feketében.
“Pestis dúl!”-gondolta “Mint mikor én éltem,
odaveszett minden, gyermekem, feleségem”.

Ezer táj felett száll, kerüli Ungheriát,
megremeg állkapcsa, mormog egy imát,
s már a földön léptet, leszáll a lováról.
szél fújt át bordái közt talán Budáról.

Gondolat kavarog a vén koponyában:
“Mégis jobb föld alatt, a rideg homályban!”,
és lefeküdt. Mellé a szent nyugalom,
elrejti és zokog a komor sírhalom…

(Neki és Érte szólt emlékül kis dalom)

'20 április 25- május 24.

terra: (latin) föld, itt száraz homok
Tibrilli:(más néven Mujkó) Mátyás király udvari bolondja és legfőbb bizalmasa.
1490 április 6-án Ő jelentette be a király halálát.
Ugheria: Magyarország toszkán nyelvjárásban (Tibrilli nyelvén)

“Az éji lovas” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Köszönöm Rita látogatásodat.
    A legtisztességesebb taljánnak állítottam emléket, aki szegénynek született, és nemesként halt meg. (Mint oly sokan a tudásuk és nem születési rangjuk alapján nyertek nemesi címet Mátyástól, pl. Kinizsi Pál, vagy éppen Bakócz Tamás)

    Kezeidet csókolom:

    ;)riston (f)

  2. "Gondolat kavarog a vén koponyában:
    "Mégis jobb föld alatt, a rideg homályban!",
    és lefeküdt. Mellé a szent nyugalom,
    elrejti és zokog a komor sírhalom…"

    Fájdalmasan szép vers.

    Szeretettel: Rita:]

Szólj hozzá!