Vagyok és remélek
Én olyan vagyok, mint minden ember
laza láncszem, egy por s egy őrület,
egy fény, egy árnyék, egy céltalan jel
egy hidegség, egy forró hevület.
Én olyan vagyok, mint minden ember
csak mint bódult távolabb nézhetek,
de börtön őrei vigyáznak rám egyre
így ők sem élnek, – én sem élhetek.
Nyomon követnek, mint egy árnyék
bujdosok előlük s bomlik életem
támpontot keresek felettem az űrben
nagy üresség marad a kezemben.
Néha elfelejtek mindent mi szép,
halvány színét virágos rózsa fának
elfelejtetem mézét minden csóknak
s a kerteket, hol lepkék szállanak.
Ijedt lelkemben meg durva óriások
mázsás kövekkel bábbal gurigáznak,
kövek előtt: hervadnak a virágok,
kövek nyomán: csöndje kalitkámnak.
Menekül tőlem hajnal és az alkony
mosolya dalnak, lágy, zengő, muzsika,
hiába küldöm óhajom fénybe, csókba,
könnyek között mindig eltéved a holdba.
"Menekül tőlem hajnal és az alkony
mosolya dalnak, lágy, zengő, muzsika,
hiába küldöm óhajom fénybe, csókba,
könnyek között mindig eltéved a holdba."- Szeretettel, gratulálok: MariaHS
Kedves Babu!
Sok szeretettel gratulálok nagyon szép versedhez.
Magdi
Drága Babu!
Szeretettel olvastam szép, kissé szomorkás soraidat.
Gratulálok:
Klári(f)
Szeretettel olvastam kissé szomorkás de szép versedet Babu.
Ági(f)
Drága Babu!
Csodásan megírt vers!
Szeretettel gratulálok!
Margit (l)
Kedves Babu!
Tetszéssel olvastam a versed. Nagyon szépek a kifejezéseid, öröm volt olvasni.
Szeretettel: Rita(f)