Feltámadt szerenád
szívemben sosem volt halott
a dalod,
még akkor sem, ha
szerenádom zárt ablakot
kapott…
Gitárom húrjai akkor is
vaskemények,
ha dalom nem szól, csak a
szélnek,
s a hangjegyek százai
ablakodból sárba
lepotyognak.
De már tudom, ablakodnak nincsen zárja,
a feltámadt szerenádom
bezsong szív-szobádba.
Ballagunk… akár a világon át,
mégis itthon vagyunk,
Átfogsz két kezeddel,
ez akár egy bolygóközi
ölelés,
Feltámad a csók, újra csók
a csók, újjáéledés!
Ballagunk,
csókok után nagyot
hallgatunk.
Hallgasd meg dalom,
hisz neked dúdolom,
ki üdítő rét vagy nekem
gyertya az éjeken
egy szál gyopár a hegyeken
minden szerenádom
darab a szívemből nekem!
74.máj.20.
Igen,drága Rita!Majd július elején jelenik meg a Mérleg c.versem,az érzés nálam örök.Kösz
Drága Kitti!verseimhez nincs sok időm,főleg azújabbak rendezéséhez,de arégiek java el nem fogy az idén sem!Mit csináljak,…varjak a réten,varjak az égen…varrjak,vagy stoppoljak?Vicc!köszi a figyelmed! puszi
De drága vagy,Melinda! Oly szépeket írsz nekem,hogy reped a szívem!kösz ezerszer!
Nagyon szép, szerelmes vers. Látom, hogy régen íródott, remélem, hogy az érzések most is érvényesek.
Szeretettel: Rita:]
Szép nagyon.(f)
Micsoda szerenád! Ki szerettem volna emelni néhány sort a versedből, de nem tudtam választani, az egészet meg mégsem emelhetem ki. Még elbíznád magad. Volna rá okod persze. 🙂
Gratulálok szép dalodhoz!(f)