Szabadon

Szabadon

Kinyílt az ajtó, nem zárom többé
magam szürke homályba
nekem fény kell! Életet adtál.

Megyek amerre jársz, lábam alatt
út van. Neked én kellek, a végén
egyedül ne maradjál.

A sorsom mint színes gombolyag
gurul előttem, a fonál vége
tenyeremen vonalak.

A célt tudom, a világ régi ismerős
az út nehéz rögös, már volt ilyen.
Nem számít, csak megtaláljalak.