HA, ÉN FA LEHETNÉK!

HA, ÉN FA LEHETNÉK!

Ha, én fa lehetnék!
Langyos szél fütyülne
Fénylő, lombom között
kis madárka ülne
Onnan csodálnám meg
hazánk szép vidékét
A fáradt vándornak
Petőfit idéznék.

Ha, szellő lehetnék!
Szállnék kis hazámba\’
Magként himnuszt szórnék
végtelen határba
Megsimítanék
minden egyes házat
Kicsi kerteket,
dombot, hegyet – százat.

Ha, napfénnyé válnék
aranyam csorogna
Mély, sötét sikátor
többé egy sem volna
Senki nem fázhatna,
a tó meg nem dermedne
Minden élőlény
boldoggá melegedne.

Ha, csak gyertya-fénynyi
lehetne a lényem
Minden kis viskóba
eljutna reményem…
Amitől szebb, és jobb,
élhetőbb lesz minden
Mindegy, hogy mi vagyok,
ha halhatatlan hitem.

Eger,2020. május 8. F.R. Vadvirág

“HA, ÉN FA LEHETNÉK!” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Drága Rózsa!

    "Mindegy, hogy mi vagyok,
    ha halhatatlan hitem."

    Az egész vers magával ragadó, de a kiemelt két sor, még magasabra emeli az olvasót. Mérhetetlen a szeretet, mely soraid mögött rejlik…elvarázsoltál, köszönöm!

    Ölellek szeretettel:Detti(f)

  2. Kedves Rózsa!
    "Mindegy, hogy mi vagyok,
    ha halhatatlan hitem"
    Megható, szép soraidhoz szeretettel gratulálok:
    Klári(l)

Szólj hozzá!