Céltalan utakon

Összes megtekintés: 94 

Céltalan utakon

Vak hold úszik az égen.
Csak őriz, meg nem ért.
Imbolygó felhők közt
bujkáló szellemként kísért.

Megbotlik néha a léptem,
mert árnyékot feszít.
Ha elhagy, vele az összes
álmom az égbe költözik.

Arctalan falak üvegszemei,
csak néznek, nem látnak.
Csillogó szövete szakad az éjnek,
hol lámpa fénye ér.

Tétován üzen az emlékezet
az elmúlt vágynak.
Céltalan utakon bolyong
a lelkem, míg hozzád visszatér.

“Céltalan utakon” bejegyzéshez 15 hozzászólás

  1. [color=#333366]
    [b]Kedves Lajos![/b]
    "Tétován üzen az emlékezet
    az elmúlt vágynak.
    Céltalan utakon bolyong
    a lelkem, míg hozzád visszatér."
    Remekedhez gratulálok!
    Szeretettel
    [b]Margit(l)[/b]

    [/color]

  2. Kedves Éva!

    Nem irigyellek, ha magadra ismertél e versben.

    Persze, sokan járunk, jártunk ebben "cipőben"

    Köszönöm szépen a hozzászólást!

    Lajos

  3. Kedves Klári!

    Valóban így van, de ez azért minimum két esélyes. 🙂

    Köszönöm, hogy elolvastad!

    Lajos

  4. Kedves Kit!

    Mit tegyek, szétszórt vagyok, minden félét írogatok 🙂

    Majd próbálok önmagam maradni 🙂 🙂 🙂

    Lajos

  5. Kedves Rita!

    A lélek valóban visszatérhet, még a végleges szakítás után is.

    Köszönöm, hogy itt jártál!

    Lajos

  6. Bár a gondolatiság nem vidám, de a vers költői képeidtől igen szép! Többször is olvasásra késztetett, lassan értelmezve, magamra is ismerve benne. Gratulálok. Szívvel. Éva(l)

  7. Végre egy remek horlás vers, ami nekem már nagyon hiányzott.
    …"Tétován üzen az emlékezet
    az elmúlt vágynak."…
    (l)

Szólj hozzá!