Esőben

Esőben

csepp cseppre hull
gyógyszer elgurul
elme elborul
kezem földre hull
szárnyam eltörött
egóm elhagyott
tél közelít
közöny beterít

de amott mit látok
szivárvány sző új világot
az ég széle elsimul
lelkem ismét kivirul
ám oly gyorsan
mint érkezett
eltűnnek az égről
a szép színek…

“Esőben” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Kedves Melinda!
    A remény mindig itt van velünk, " szivárvány sző új világot" hinnünk kell és nem csalódunk!
    Gratulálok szeretettel versedhez!
    Zsuzsa(l)

  2. Googie!
    A korunk csak egy évszám a személyi igazolványunkban. Közhely, de mindenki annyi éves amennyinek érzi magát. Én ma délelőtt tinédzsernek éreztem magam.
    Üdv Neked! (f)

  3. Drága Melinda!
    Fogd meg erősen a szivárványt, és ne engedd ki a kezeidből ! Az életért, és főképp a boldog életért meg kell küzdeni, de ez nélküled nem megy. Nem mindig könnyű, de a remény legyen a társad, amíg az igaziira rá nem akadsz. Magadba keresd az örömöket, ne másban, akkor könnyebben talpra állsz minden csalódásból.
    Szeretettel ölellek. Rózsa

  4. No, hát nem vidám hangú sorok ezek. Még az új világ is hamar bezárult…
    (f)

Szólj hozzá!