Rózsák

Rózsák

Rózsaszirommal játszik a szél,
zöld fűnyeregben a bíbor vörös
vágtat a rozsdás orgonák alatt,
mint csóvátlan, apró üstökös.

Rigófütty borzolta csenden
a virágillat törékeny bárka,
lassú örvényben keringve
merülök alá, úszom utána .

Kortyra korty, tüdőm telik,
felfeslik a múlt édes íze,
rózsatövisnek támaszkodva
sajog az ember, megvénült szíve.

“Rózsák” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Nagyon SZÉP vers, szomorkás befejezéssel.
    "rózsatövisnek támaszkodva
    sajog az ember, megvénült szíve." Igen, sajog.

    Üdvözlettel: Mária(f)(f)(f)

Szólj hozzá!